Gyors tény

A TAKARMÁNYHATÉKONYSÁGI INTÉZKEDÉSEK MEGÉRTÉSE ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSA

BEVEZETÉS

A húsmarhák takarmányozási hatékonysága többféleképpen is mérhető. Bár minden hatékonyságmérő hasonló összetevőket tartalmaz, mint például a szárazanyag-bevitel (DMI) és az átlagos napi nyereség (ADG), a hatékonysági eredmények nem ugyanazt jelentik. Fontos felismerni, hogy a tenyésztéssel kapcsolatos döntések meghozatalakor nem minden intézkedés hoz ugyanazt az eredményt.

Történelmileg a takarmányhatékonyság mérései a takarmányfelvétel és a növekedés közvetlen összehasonlításán alapultak. Ezeket a mértékeket továbbra is módosították, hogy olyan mérőszámokat tartalmazzanak, mint a hátzsír és a testsúly. Jelenleg a takarmányhatékonyság leggyakoribb mérőszámai közé tartozik a maradék takarmányfelvétel (RFI), a maradék átlagos napi nyereség (RADG) és a takarmánykonverziós arány (FCR), amelyek mindegyikét az alábbiakban részletesen ismertetjük.

TAKALMAZÁSI ARÁNY

Korábban a szarvasmarha-hatékonysági mutatók a takarmánykonverziós aránytól (FCR) függtek, amely a bevitel és a testtömeg-gyarapodás aránya, amelyet gyakran csoportonként, nem pedig egyedi állatonként számítottak ki. Az alacsony FCR-értékkel rendelkező állatok kevesebb takarmányt fogyasztanak testtömeg-gyarapodás kilogrammonként, míg a magasabb FCR-értékkel rendelkező állatok több takarmányt fogyasztanak súlygyarapodás egységenként.

Annak ellenére, hogy az FCR közepesen örökölhető tulajdonság, csekély értéke van a takarmányozás hatékonyságának genetikai javítására használt tulajdonságként (Crews, 2005). Az FCR legnagyobb korlátja, hogy a takarmányfelvétel bruttó mértékét jelenti, ami azt jelenti, hogy nem tesz különbséget a növekedési és a fenntartási követelmények között. Mivel az FCR az energiabevitel bruttó mértékével foglalkozik, nehéz kiválasztani az alacsony karbantartási igényt, mivel ez összefügg a növekedési sebességgel és a testmérettel (Arthur et al., 2001).

A jobb FCR és a megnövekedett növekedés melletti választás valószínűleg megnövekedett karbantartási igényt és nagyobb állati testméretet eredményez (Van der Werf, 2004). Ezen túlmenően, ha az FCR-ről van szó, a genetikai szelekció még inkább problémás lehet
általában a nagyobb genetikai varianciával rendelkező tulajdonságra helyezik a hangsúlyt (Van der Werf, 2004). A számláló és a nevező közötti genetikai korreláció az FCR-kapcsolatban pozitív, ami arra utal, hogy a jobb FCR-szelekció olyan szarvasmarhákat eredményez, amelyek gyorsabban nőnek, nagyobb érett mérettel és nagyobb karbantartási igényekkel; ezért az FCR-en alapuló kiválasztási döntések valószínűleg hosszú távon csökkentik a hatékonyságot.

MARADÉK TAKARMÁNYFELVÉTEL

At Vytelle, az RFI-t tekintjük a takarmányhatékonyság aranystandardjának. Az RFI fogalmát először Koch és munkatársai határozták meg. Egyedülálló hatékonysági mérőszám, mivel az FCR-rel ellentétben a takarmányfelvételt két különböző komponensre bontja: 1963) egy adott termelési szinthez tartozó takarmányfelvételre és 1) a maradék takarmányra.

Az RFI-t az állat tényleges bevitele és az adott testtömeghez és termelési szinthez tartozó várható bevitel közötti különbségként számítják ki. Az alacsonyabb RFI értékű szarvasmarhák hatékonyabbak, mint a magasabb RFI értékű szarvasmarhák. Együtt a tulajdonság mérsékelt
örökölhetőség, az RFI független a termeléstől, a növekedéstől és a testmérettől (Koch et al. 1963), így ideális tulajdonság a takarmányhatékonyság szempontjából, mivel nem veszélyezteti a többi gazdaságilag életképes tulajdonságot.

Az RFI összehasonlítja a DMI-t azonos szintű növekedéshez, és alacsonyabb DMI-vel rendelkező állatokat keres, míg a RADG összehasonlítja az ADG-t azonos szintű DMI-vel, és megnövekedett ADG-vel rendelkező állatokat keres. Az FCR a legalacsonyabb arányú szarvasmarhákat keresi, mindkét bemutatott állatnak hasonló a DMI és az ADG aránya, bár az egyik állatnak sokkal kisebb a bevitele.

MARADÉK ÁTLAGOS NAPI NYERESÉG

A takarmányozási hatékonyság másik általánosan elismert mértéke a RADG. A RADG az állat tényleges súlygyarapodása és a DMI, a testtömeg fenntartása és a zsírborítottság alapján várható gyarapodása közötti különbség mértéke (Northcutt 2010). Bár a RADG koncepciója hasonlónak tűnik az RFI-hez, mivel mindkettő hasonló összetevőket tartalmaz, a két fogalom nagyon eltérő módon működik.

A RADG minden állat takarmányfelvételét ugyanarra a játéktérre helyezi, és megvizsgálja az ADG különbségeit, míg az RFI minden állat növekedését és testméretét ugyanarra a játéktérre helyezi, és megvizsgálja a takarmányfelvétel különbségeit. A RADG kiválasztásakor a magasabb értékű szarvasmarhák kívánatosabbak, mint az alacsonyabb értékűek, ami azt jelenti, hogy azonos mennyiségű takarmányhoz nagyobb ADG volt.

Bár az erre a tulajdonságra való szelekcióval valószínűleg gyorsabban nőnek a szarvasmarhák, valószínűleg megnő az érett állatok mérete, és ezáltal a karbantartási igény is, amely esetben több takarmányt igényelnek.

AZ RFI HASZNÁLATÁNAK ELŐNYE TAKALMAZÁSHATÉKONYSÁGI INTÉZKEDÉSÉNEK

Az olyan takarmányhatékonysági tulajdonságok, mint a RADG és az FCR, előnyösek, ha a takarmányban használják, mivel célja olyan szarvasmarhák előállítása, amelyek gyorsabban gyarapodnak ugyanazon vagy kevesebb takarmányon. Mivel azonban hajlamosak az érett állatok súlyának növelésére és a karbantartási igények növelésére, nem ideálisak a takarmányhatékonyság kiválasztásához, amely hatással lesz a teljes termelési ciklusra, és előnyös is lesz, beleértve a tehén-borjúállományt is.

Az RFI takarmánytelepen és tehénborjú környezetben egyaránt használható. Az RFI kiválasztása nemcsak a takarmányhely, a tenyésztési és a kifejlett állatok karbantartási és takarmányszükségletét csökkenti, hanem más, gazdaságilag életképes tulajdonságokkal együtt is használható anélkül, hogy negatív hatással lenne.

IDÉZETT IRODALOM

• Arthur, PF, Renand, G. és Krauss, D. (2001), „Genetikai és fenotípusos kapcsolatok a növekedés és a takarmányhatékonyság különböző mértékei között fiatal Charolais bikákban”, Livest. Prod. Sci., 68, 131-138.
• Crews, DH Jr. (2005), „A hatékony takarmányfelhasználás genetikája és az országos szarvasmarha-értékelés: áttekintés”, Genet. Mol. Res., 4, 152-165.
• Koch, RM, Swiger, LA, Chambers, D. és Gregory, KE (1963), „Efficiency of Feed Use in Beef Cattle”, J. Anim. Sci., 22(2) 486-494.
• Northcutt, SB, Bill. (2010), Angus takarmányozási hatékonyság kiválasztási eszköz: RADG ANGUS JOURNAL. p 2. Angus Productions, Inc., Saint Joseph, MO.
• Van der Werf, JHJ (2004): „Hasznos az állattenyésztési programokban a maradék takarmányfelvételt tulajdonságként meghatározni?” Aust. J. Exp. Agric., 44: 405-410.

PDF LETÖLTÉS

Translate »